Kategóriák

Gyártók

hotel

Hírlevél

 

Ionizált lúgos víz gyártásának története

Az ionizált lúgos vizet vezetékes vagy ásványvízből elektrolízissel állítják elő. Az elektrolízisre használandó cella két részre van osztva egy ionokat csak félig áteresztő membránnal. A negatív pólusú elektródon (katód) a víz molekulából származó hidroxónium-ionokból (H3O+) hidrogén gáz keletkezik. A katód mellett felgyülemlett hidroxid-ionok (OH-) lúgos kémhatásúvá teszik a vizet. A pozitív pólusú elektródon (anód) viszont a hidroxid-ionok oxigéné és vízmolekulává alakulnak és a felgyülemlett hidroxónium-ionok savassá, teszik a vizet. Vagyis lényegében az elektrolízis során a víz felbomlik hidrogénre és oxigénre és a membránnal elválasztott két részben lúgos, és savas víz termelődik. Ez a technológia már rég ismert és különböző anyagok elektrokémiai előállítására használják az iparban.

Az 50-s években, Japánban elektrolízissel előállított lúgos és savas vizek hatását kezdték tanulmányozni néhány mezőgazdasági tudományos intézetben. 
Növényeken és állatokon végeztek kísérleteket. Ekkor derült ki, hogy az elektrolízissel előállított lúgos víz segíti a növekedést, a savas víz viszont alkalmazható volt a virágok tartósítására eladás előtt.

Az emberi kísérletek az 50-s évek végén szintén Japánban kezdődtek. Bebizonyították, hogy az elektrolízissel előállított lúgos és savas víz nem mérgező az emberi szervezetre. A lúgos víz pozitív hatást váltott ki különböző betegségek esetében. Az első nagyméretű elektrolízis cellákat savas és lúgos víz előállítására a Japán kórházakban állítottak fel 1958-ban. A 60-s években már számos tudományos konferencián tárgyalták az eredményeket a japán tudósok. 1966-ban, Japánban a lúgos vizet előállító ionizátorokat (helyesebb lenne - elektrolízis cellákat) egészség javító eszköznek minősítették. Ebben az időben fejlesztették ki az otthoni használatra alkalmas ionizátorokat is.

A 70-s években már Szovjetunióban is elkezdtek kísérletezni a lúgos és savas ionizált vízzel. Itt a lúgos vizet „az élet vizének” nevezték el. Különböző felépítésű cellákban állították elő az „élet vízét” és próbálkoztak különböző betegségek gyógyításával. Oroszországban ma is gyártanak otthoni felhasználtra alkalmas ionizátorokat.

A 70-80-s években már az üzleti világ is felfedezte a nagy lehetőséget és elkezdődött a házi felhasználásra kifejlesztett ionizátorok tömeges gyártása és terjedése a világban. Az USA-ban az első találmányok ionizált lúgos víz folyamatos előállítására a 70-s években voltak bejegyezve ( Pl.: U.S. Patent 3847787, 1974, U.S. Patent 4077862, 1978).

Az utóbbi évtizedben, az Internetnek köszönhetően, óriási tempóban nőtt a felhasználók tömege és egyre több ember használja naponta a lúgos ionizált vizet. 
Csak a Japán Mavello cég a Jupiter típusú ionizátorából havi 100 ezer darabot exportál a világ 25 országába.

Az ionizátoroknak az ára a teljesítménytől és a minőségtől függően széles skálán mozog ( 200-500 ezer forint/db ). Mivel ez Magyarországon sok embernek még nagyon drága, ezért indítottuk el a palackozott ionizált lúgos vizek gyártását, hogy elérhetőbbé tegyük mindenki számára e csodálatos terméket.


A pH CSODA

Az Ön egészsége szempontjából a legfontosabb, egyedüli mérce nem más, mint a vér és a szövetek pH szintje – hogy ez mennyire savas vagy lúgos. A test egyes részeinek különböző az ideális pH szintje, de a vér pH-ja az, ami leginkább megmutatja a dolgokat. Ahogyan a testhőmérsékletünknek 37 fokon kell maradnia, ideálisan a vérünket is a 7.365-ös pH értéken kell tartanunk, amely nagyon enyhén lúgos. A test mindent megtesz azért, hogy ezt az állapotot fenntartsa – még akkor is, ha ez más szövetek vagy szervrendszerek károsodásával jár.

Belső nedveink pH-szintje testünk minden sejtjére hatással van. Az anyagcsere teljes folyamata a lúgos környezet meglététől függ. A krónikus túlsavasodás károsítja a test szöveteit, és ha nem veszik idejében észre, akkor megakaszt minden sejtszintű tevékenységet és funkciót – a szívünk dobogásától az agyunk által létrehozott idegi impulzusokig. Más szóval a túlsavasodás magát az életet gátolja. Ez az, ami minden megbetegedés és betegség gyökere. Sőt, a túlsavasodás az, ami miatt Ön nem tud lefogyni.


A sav-bázis egyensúly fontossága

Induljunk ki abból, hogy az összes egyensúlyi állapot közül, amit az emberi szervezet igyekszik fenntartani, a legdöntőbb a savasság és a bázikusság (vagy lúgosság) közötti egyensúly. A szervezet a végletekig képes elmenni abbéli igyekezetében, hogy fenntartsa vér megfelelő, enyhén lúgos természetét. Viszont nagyon könnyen és gyakran előfordul, hogy a testszövetek elsavasodnak. Ez a megbomlott egyensúly egyfajta káoszhoz vezet, és megnyitja az utat a betegségekhez. Minden betegség és a rossz közérzet mögött is a testnedvek és a szövetek elsavasodása áll. Ugyanis a test kizárólag akkor válik sebezhetővé a kórokozók által, amikor elsavasodott. Az egészségesen lúgos kémhatású egyensúlyi állapotban a kórokozók nem tudnak megtelepedni. Továbbá a savak jelenléte mindig arra utal, hogy megbetegedtünk, betegek vagyunk. Röviden, a jó egészség feltétele, hogy a testünk sav-bázis egyensúlya megfelelő legyen.

A savasság és lúgosság viszonyát a tudomány mennyiségileg fejezi ki egy 1-től 14-ig terjedő  skálán, amit úgy nevezünk, hogy „pH”. Ezen a skálán a 7-es érték tekinthető semlegesnek. A 7 alatti értékek jelölik a savas, a 7 felettiek pedig a lúgos tartományt. Technikai értelemben a pH érték a hidrogénionok (pozitív töltésű molekulák ) koncentrációját mutatja bármely oldat vonatkozásában. 
Érdemes megjegyezni, hogy körülbelül húszszoros mennyiségű lúgos anyag szükséges a vérben lévő egyetlen egységnyi sav semlegesítéséhez, tehát jobb és könnyebb az egyensúlyt fenntartani, mint visszanyerni.

Ahogyan a testhőmérsékletünknek 37 fokon kell maradnia, ideálisan a vérünket is a 7.365-ös pH- értéken kell tartanunk – amely nagyon enyhén lúgos.  
A pH –t lehet mérni a vizeletből és a nyálból is, de a legfontosabb a vér, és ennek kell a legszűkebb sávon belül maradnia. A test különböző részeinek egyébként is eleve különböző a pH-szintje. A vérnek és a szöveteknek enyhén lúgosnak kell lennie, de például a vastagbél enyhén savas, továbbá a vizelet is enyhén savas vagy semleges kell, hogy legyen. A nyál többnyire változó. A vizelet pH-ja tud a legjobb képet adni arról, hogy mi történik a szövetekben, de ez nem mindig pontos. A vér pH–ja megbízhatóbb, és így jobban megmutatja a belső állapotokat.


Bővebben a sav-bázis egyensúlyról

A szervezetben normál körülmények között egyensúly van a savi és lúgos tulajdonságú vegyületek között. Ezt az egyensúlyt a vér puffer rendszere, a tüdő  és a vese reguláló mechanizmusa tartja fenn. Az utóbbiak olyan vegyületeket bocsájtanak ki, amelyek meggátolják a vérben és más szövetekben a túlzott savasodást (acidózist) vagy lúgosodást (alkalózist). Normál sav-bázis egyensúly esetén a vér kémhatása a pH-skálán 7,35-7,45 között van.

Az acidózis a szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, melynek során a vér és a szövetek kémhatása savasabb a normálnál. Lehet légzési eredetű (respiratórikus), amikor különböző légzési nehézségek miatt a kelleténél több széndioxid marad vissza a szervezetben, de lehet anyagcsere- okozta (metabolikus) acidózis is, amely elhúzódó hasmenéskor, elégtelen veseműködéskor, diabétesz esetén, vagy súlyos mérgezésekkor (cianidok, metilalkohol, szalicilátok, stb.) lép fel.

Az alkalózis a szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, amikor a vér és a  testszövetek kémhatása lúgosabb, mint normál esetben. Ez bekövetkezhet hiperventiláció (fokozott légzés), hányás esetén, vagy minden olyan esetben, amikor a bázikus ionok mennyisége nő vagy a savi ionoké csökken.

Az orvosi gyakorlatban az acidózis vagy alkalózis diagnosztálása a vérben mért pH és a vérben oldott széndioxid és oxigén koncentrációból kiszámított paraméterek alapján történik. Erre a célra vannak kifejlesztve a vérgáz analizátorok. Ezekkel a műszerekkel egy pár csepp vérből meglehet mérni nagyon pontosan a vér pH-értékét, az pCO2 és pO2 értékeket és a műszer automatikusan kiszámítja az orvos számára fontos paramétereket, amelyekkel egyértelműen fel lehet mérni a sav-bázis egyensúly állapotát.


Az elsavasodás következményei

A testünk összes szabályozó  mechanizmusa (ideértve a légzést, a keringést, az emésztést, és a hormontermelést) azért dolgozik, hogy kiegyensúlyozza ezt a finom belső sav-bázis szintet. A test nem tudja sokáig elviselni a túlzott savasság felé történő eltolódásokat. A megbomlott egyensúly korai szakaszában a tünetek még nem olyan erősek:: ilyesmik lehetnek, mint kiütés, fejfájás, allergiák, megfázás és influenza, valamint egyéb (pl. homloküreg) problémák. De ahogy a dolgok tovább súlyosbodnak, egyre komolyabbá válik a helyzet. A szervek és egész belső rendszerek meggyengülése eredményeként pajzsmirigy-, mellékvese- és májproblémák, stb. léphetnek fel. Ha a szövetek pH-ja túlságosan elmozdul a savas irányba, akkor az oxigénszint lezuhan, é a sejtek anyagcseréje leáll. Más szóval a sejtek elpusztulnak. Ön pedig meghal.

Tehát a pH csökkenése nem engedhető meg. A szervezet úgy akadályozza meg ezt, hogy amikor szembetalálja magát egy csomó beömlő savval, a vér lúgos ásványi anyagokat von ki a szövetekből, hogy ezt kompenzálni tudja. Van egy ásványianyag-család, amelyiknek pont az a feladata, hogy az erős savakat semlegesítse, mérgező hatásukat közömbösítse. Ilyen pl. a nátrium, a kálium, a kalcium és a magnézium. Amikor ezek az ásványi anyagok reakcióba lépnek a savakkal, az eredmény sokkal kevesebb káros melléktermék lesz, amelyeket azután a test már ki tud üríteni.

Tudni kell, hogy egy egészséges test szükséghelyzet esetére rendelkezik tartalékkal ezekből az ásványi anyagokból. De ha a táplálkozással nem kerül be elég belőlük a szervezetünkbe, és elfogy a tartalék, akkor a test máshonnan szerzi be őket, vagyis kivonja őket a csontokból (a kalciumot) vagy az izmokból (a magnéziumot) – ahol természetesen szükség lenne rájuk.

Ha az elsavasodás túl erőssé  válik ahhoz, hogy a vér ki tudja egyensúlyozni, akkor a felhalmozódott savmennyiséget a szervezet a szövetekbe nyomja, hogy ott raktározza el. Ez úgy történik, hogy a nyirokrendszer ( immunrendszer ) semlegesít belőle annyit, amennyit csak tud, majd megpróbál megszabadulni a többitől. Sajnos, a „megszabadulni” a többi savtól annyit jelent, hogy visszanyomja azt a vérbe, amivel létrejön egy ördögi kör, hiszen a szervezetnek további ásványi anyagokat kell elvonnia onnan, ahol azok a normális feladataikat tölthetnék be, és emellett terheli a májat és a vesét is. Továbbá ha a nyirokrendszer túlterhelt, vagy a nyirokedények nem működnek megfelelően (ezt gyakran a testmozgás hiánya okozza), akkor a savak felhalmozódnak a szövetekben.

A vér pH-jának kiegyensúlyozatlansága irritációhoz és gyulladásokhoz vezet, ami utat nyit a betegségekhez. A hirtelen bekövetkező vagy az újra meg újra visszatérő  betegségek vagy azért jönnek létre, mert a test megpróbálja mozgósítani az ásványianyag-tartalékait, hogy megakadályozza a sejtek károsodását, vagy azért, mert a test sürgősségi megoldásokat alkalmaz a méregtelenítés érdekében. Például megpróbál megszabadulni a savaktól a bőrön keresztül, olyan tüneteket produkálva ezzel, mint az ekcéma, a pattanások, a kelések, de a fent említett okok következtében létrejöhet fejfájás, izomgörcsök, izomfájdalmak, duzzanatok, irritáció, gyulladás valamint általános fájdalomérzet. Krónikus tünetek pedig akkor jelentkeznek, amikor a test már minden lehetőségét kimerítette a savak semlegesítése terén

Amikor a testben savas melléktermékek keletkeznek, és ezek bekerülnek a véráramba, akkor a keringési rendszer folyékony formában próbál megszabadulni tőlük a tüdőkön vagy a veséken keresztül. Ha túl sok ilyen savas hulladék keletkezik, akkor ezek lerakódnak a különböző szervekben: a szívben, a hasnyálmirigyben, májban és a vastagbélben, vagy pedig a zsírszövetek kötik meg őket a mellekben, a csípőn, a combokon, a hason és még az agyban is. Ebből következik, hogy a zsír kialakulásának legfőbb oka a szervezet elsavasodása. A test zsír termel, hogy közömbösítse és eltárolja a savakat, megmentve ezzel a létfontosságú szerveket, amelyek egyébként komoly károsodást szenvednének. A zsír tehát nem más, mint a szervezet reakciója a túlsavasodott állapotra. A savak károsító hatását és eltárolásuk folyamatát más néven úgy is hívhatnánk, hogy „az öregedési folyamat”

A mikroorganizmusok szerepe a betegségek létrejöttében

A savas hulladék a testben előkészíti a talajt rengeteg olyan mikroszkopikus nagyságú  élőlény (mikroorganizmus) számára is , amelyek potenciálisan pusztító  hatással lehetnek ránk.

A candida és más mikroorganizmusok a test gyengébb területein élősködnek, azokat mérgezik, valamint túl is terhelik. Savas környezetben valójában szabad utat kapnak ahhoz, hogy károsítsák a szöveteket és a testi működést. A testünkben található glükózon élnek, ezt használják energiatermelésre, a zsírunkat és a fehérjéinket pedig (még a genetikai anyagunkat, a nukleinsavakat is!) növekedésre és szaporodásra. Ezek az organizmusok szó szerint élve megesznek bennünket! Majd ezt követően a melléktermékeiket (a savakat) bejuttatják a véráramba, valamint a sejtek belsejébe , így még tovább mérgezve, szennyezve a szervezetet.

Ezek az organizmusok és méreganyagaik – közvetlenül vagy közvetetten – egy egész sor tünetet okoznak. A legtöbb betegség, különösen krónikus és degeneratív betegség, a mikroorganizmusok túlzott elszaporodását követően alakul ki. A gombás láb és az AIDS, mint két szélsőség között valójában a gombák túlszaporodása rejlik a betegségek (például a cukorbetegség, a rák, az érelmeszesedés, a csontritkulás, a krónikus fáradtság stb.) tünetei mögött – ideértve fertőző betegségeket is, amelyek látszólag emberről emberre terjednek. A túlszaporodás általános jelei:fájdalom, fertőzés, fáradtság, valamint a testi működés rendellenességei, mint például pajzsmirigy – és mellékvese – problémák,emésztési zavarok, hasmenés, különböző ételek utáni sóvárgások, bélgörcsök, depresszió, hiperaktivitás, antiszociális viselkedés, asztma, aranyér, megfázás és influenza, légzőszervi problémák, endometriózis, bőrszárazság és viszketés, szájpenész ínysorvadás, a köröm és a lábköröm gombásodása, szédülés, ízületi fájdalmak, rossz lehelet, fekélyek, vastagbélgyulladás (colitis), gyomorégés, szájszárazság, PMS és menstruációs fájdalmak, ingerlékenység, feldagadt szemek, a szexuális vágy hiánya, bőrkiütések és csalánkiütések, lupus, hangulatváltozások, hormonális zavarok, hüvelyi gombásodás, ciszták és tumorok, reumás artritisz, zsibbadtság, szénanátha, pattanásos bőr, bélgázok/puffadás, bélpangás, alacsony vércukorszint, rekeszsérv, fejfájás, letargia/lustaság, alvászavarok, öngyilkossági hajlam, végtaghidegség és –remegés, fertőzések, túlsúly és soványság, vegyszerérzékenység, memóriazavarok, izomfájdalmak, allergiák (levegőben szálló anyagokra vagy ételekre), égő szemek, szklerózis multiplex, felszívódási zavarok, valamint húgyúti fertőzések (te jó ég !) És ezek között még nem soroltuk fel az általános, mindennapi rossz közérzetet, ami manapság olyan gyakori. Ez mind a kontrollálatlanul elszaporodott mikroformáknak, illetve ezek mérgező melléktermékeinek köszönhető.

A mikroorganizmusok savas közegben érzik jól magukat! Szeretnek lubickolni saját melléktermékeikben. Az alacsony oxigénszintet is nagyon kedvelik, ami a savassággal együtt jár. Mindennek tetejében azok a melléktermékek, amiket létrehoznak, szintén erős savak!

Arra az esetre ha Önnek további meggyőzésre lenne szüksége milyen fontos a test visszalúgosítása, próbálja meg mentálisan maga elé képzelni a testét úgy, hogy hemzsegnek benne a különböző penész – és egyéb gombák.

Összefoglalás ként megállapíthatjuk, hogy az elsavasodás főbb okai: 
-Túl sok savas étel és ital fogyasztása 
-Mérgek felhalmozódása, vagy mikroorganizmusok elszaporodása 
-A szervezetünk által történő helytelen savlebomlás


EZÜST- VÍZ - EGÉSZSÉG

Az ezüstnek a szervezetre való hatása már az ősidőktől foglalkoztatja az emberiséget. Hippokratésznél is találunk említést az ezüst gyógyító és betegségmegelőző hatásáról. A Főniciaiak ezüst edényekben tárolták az ivóvizet, bort, ecetet hogy megvédjék a romlástól.

A 19. század második felében újra felfedezték az ezüst jótékony hatását. Az 1870-s években egy német nőgyógyász, Karl Krede 1%-s ezüst nitrát oldatot kezdett használni a fertőtlenítésre. Az ő eredményeinek köszönhetően a német kórházakban sikerült teljesen legyőzni, az akkoriban nagyon elterjedt betegséget, az újszülöttek szemén keletkező gennyes gyulladásokat. Ez a felfedezés elindította az ezüst felhasználását veszélyes bakteriális betegségek megelőzésére.

Karl Krede tanulmányait folytatta fia, Benne Krede. Ő már 1897-ben a XII. Nemzetközi Orvosi Kongresszuson beszámolt azokról az eredményekről, amelyeket az ezüst-tartalmú szerekkel értek el a gyulladások kezelésében a sebészetben, a fertőzések kezelésében, belső használat esetén.

Az orvosok elkezdik alkalmazni az ezüst-tartalmú szereket (kollargol, protargol), amelyek modernizált változatát több mint száz éve használja az orvostudomány.

1910-ben a német Chemische Fabrik von Heyden által gyártott ezüst-tartalmú gyógyszerekről, kiadtak egy összefoglalót, amelyben le volt írva különböző fertőző betegségek gyógymódja, köztük gennyes gócok, vérmérgezés, tifusz, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, szifiliszes sebek, gombás fertőzések, szem, száj, orr, fül és torokgyulladások, reumás megbetegedések, égési sérülések, fekélyek és még más betegségek javasolt gyógymódja.

Az első világháború  idején már sok ezüst vegyületet használtak fertőzések megelőzésére és gyulladások kezelésére.

A múlt század 30-s éveiben sikeresen használták a kollargolt fertőző artritisz, reumás betegségek, asztma, tüdőgyulladás, influenza, torokgyulladás, gyomorhurut gyógyítására. Külsőleg is használták gennyes sebek, égések kezelésére. Ez az irányzat intenzíven fejlődött, egészen az antibiotikumok felfedezéséig a 40-s években.

Sajnos a mai ember már ismeri az antibiotikumok mellékhatásait is, mint az immunrendszer gyengítése, légúti gombás megbetegedések, a bélflóra károsítása. A baktériumok érzéketlenné válása egy idő után egyre erősebb antibaktériumok alkalmazásához vezet.

Mindamellett kísérletek során egyértelműen bizonyított, hogy az ezüst ionok számos baktériumot, vírust, algát és gombát elpusztítanak, nem károsítják azonban a bélflórát, nem váltanak ki allergiát.

1930-tól kezdenek ivóvizet sterilizálni ipari méretekben, ezüst-inokkal. Egyes adatok szerint az így kapott ezüst víz baktériumölő hatása nagyobb, mint a klór, klórmész vagy más erős oxidáló anyag ugyanolyan koncentrációban. Az ezüst víz külsőleg való felhasználása esetén, az antibakteriális hatás nagyságrendekkel erősebb, mint a penicillin hatása.

Ezt a módszert széles körben használják a mai napig. A NASA először az APOLLÓ programban használta az ezüst víz jótékony tulajdonságát. Az űrhajósok az űrállomáson ezüst ionokkal csírátlanított vizet isznak a mai napon is. Ezüst ionnal sterilizált vizet isznak a hajókon, tengeralattjárókon, repülőgépeken az utasok és a személyzet a veszélyes infekciók elkerülése érdekében. Ez a módszer, minden pozitív tulajdonsága mellet is, az ezüst drágasága miatt, nem terjedhetett el oly mértékben, mint a víz klórozása.

Magyarországon, a Fővárosi Vízművek Rt. gyárt és alkalmaz mobil , repülőgépen katasztrófa helyzetben lévő területekre szállítható, nagykapacitású, ivóvíz előállítására alkalmas víztisztitó berendezést, amelyben a víz sterilizálása ezüst-ion adagolással történik. Ezt a felszerelést sikeresen alkalmazták Sri-Lankában 2005 januárjában. Az ezüst ion koncentráció az így előállított ivóvízben 50-100 mkg/l.

A nemzetközi egészségügyi szervezet, a WHO 2003-ban adott ki az ivóvízről olyan jelentést, amelyben foglalkozott az ezüst-ion ivóvízre kifejtett hatásáról (Silver in Drinking-water. Background document for development of WHO Guidelines for Drinking-water Quality. 2003). Ez az összefoglaló csak a tudományos világban elfogadott eredményeket tartalmaz és ezek az eredmények voltak felhasználva a javaslatuk kidolgozásánál.

Alábbiakban megemlitünk egy pár fontos megállapítást az említett anyagból.

A természetes vizekben az átlagos ezüst koncentráció csak 0,2 – 0,3 mikrogramm literenként. Az USA-ban végzett mérések alapján, az ivóvízben mért koncentrációk a „nem kimutatható” szinttől 5 mkg/l-g terjedtek. Hasonló eredményeket mutattak a Kanadai kutatások is.

Az olyan ivóvízben, amelyet ezüsttel fertőtlenítettek, 50 mkg/l és ettől magasabb koncentrációt mértek az ezüstből. A legtöbb esetben, az ezüst az ivóvízben nem disszociáló ezüst klorid formában volt.

Az ételekben átlagosan 10-100 mkg/kg koncentrációban van jelen az ezüst a természetben.

Az étkezési szokások elemzése alapján, beleértve a napi ivóvízfogyasztást is, a modern ember csak 7,1 mkg ezüstöt visz be szervezetébe naponta. Viszont a régebben végzett mérésekben még 20 és 80 mkg közötti eredményeket mutattak ki a kutatások.

Az ivóvízzel a szervezetbe bevitt ezüst mennyiség nagyon kis részét teszi ki a fent említett eredményekben. Csak az ezüsttel kezelt ivóvizek fogyasztása esetén volt az ivóvíz szerepe fontos a napi ezüst mennyiség szájon keresztüli bevitelére.

Az emberi szervezet, a bevitt ezüst 0-10% -t tartja csak fel. Általában, pár naptól 50 napig becsülték a bevitt ezüst koncentrációjának a felére való  csökkenését a szervezetben.

A mai tudományos eredmények alapján a szervezetre veszélyesnek tekinthető 10 gramm feletti ezüst bevitele az emberi szervezetbe (10 g =10 millió mkg).

Az ivóvíz ezüsttel történő fertőtlenítése esetében, az ezüst maximális koncentrációját 100 mkg/l szinten javasolják tartani. Ebben az esetben is csak 70 éves fogyasztás után gyűlhetne fel a szervezetben 5 gramm ezüst, vagyis a már veszélyesnek tekinthető 10 gramm fele.


Amit a pH-mérésről tudni kell.

pH fogalma

A pH a hidrogén ionok aktivitásának (híg oldatokban a koncentrációjának) a mértéke, és kifejezi az oldat savasságát vagy lúgosságát. Mivel a hidrogén ionok koncentrációja nagyon széles skálán mozog, az értelmezés és koncentráció számítások megkönnyítésére, logaritmikus egységben fejezik ki a pH és hidrogén ion koncentráció ( [ H+ ] mól/l ) közti összefüggést:

pH = - lg [ H+ ].

A pH skála általában pH=0 –tól pH=14-ig terjed: ha a pH értéke kisebb mint pH=7, akkor az oldat savas, ha a pH érték nagyobb mint pH=7, akkor lúgos. A semleges oldat pH=7 (pl. desztillált víz). Az alábbi táblázatban különböző anyagok pH értéke van feltüntetve ( bővebben nézd : http://en.wikipedia.org/wiki/PH ).

 

pH- mérés eszközei

Az oldatok kémhatását  általában két módszerrel szokták meghatározni:

  • elektrokémiai mérésekkel, vagyis pH-mérőkkel,
  • kolorimetriás méréssel (indikátor papír vagy oldat).

Kolorimetriás pH-meghatározás.

A forgalomban lévő indikátor papírok lehetnek kétszínűek vagy univerzálisak (többszínűek). A kétszínű indikátorok egyféle indikátoranyagot tartalmaznak. Ilyen például a lakmuszpapír, amely savas közegben piros, lúgos közegben kék színű.

Az univerzális indikátorok többféle indikátor felhasználásával készülnek. Színváltásuk általában az 1–14 közötti pH-tartományra terjed ki. Érzékenységük különbözik. Vannak olyanok, amelyek 1 pH egységenként mutatnak eltérő színt, és vannak érzékenyebbek, amelyek színe 0,5 pH egységenként változik.

A kolorimetriás módszernél néhány csepp indikátort tartalmazó vizsgálandó oldat színét hasonlítjuk össze egy ismert pH-jú, ugyanazt az indikátort tartalmazó pufferoldat színével.

A kolorimetriás pH mérési módszerek pontosságát a következő hibalehetőségek rontják. 
A hőmérséklet hiba. A papírok skálája 20 C fokra vannak beállítva, ezért más hőfokon nem pontosak. 
Az oldat színe. Ha az oldat maga is színes, problémás a mérés. 
A sav-bázis hiba. Az indikátor maga is sav illetve bázis, ezért ionszegény oldatok pH-jára kihathatnak. 
A sóhiba. Ha az oldat tartalmaz sókat, a színváltozás pH-ja eltolódhat. Erős oxidáló hatású sók kifehéríthetik az indikátort. 
Az oldószer hiba. Ha az oldat tartalmaz olyan oldószereket, amelyekben az indikátor más színű, ez újabb hiba oka lehet.


Elektrokémiai pH-mérés.

A pH legpontosabb meghatározása potenciometriás módszerrel történik.

A pH-mérőhöz két elektród van csatlakoztatva, amelyeket a mért oldatba kell meríteni. Az egyik elektróda pH-érzékeny membránt tartalmaz, amelynek a potenciálja változik az oldat pH-jának a változásával. A másik elektróda – a referencia elektród – amelynek a potenciálja nem függ a pH-tól. A pH-mérő a két elektróda közt mért potenciál különbséget átszámítja pH-egységre.

A pH-mérőt kalibrálni kell. Erre szolgálnak a puffer oldatok, amelyeknek a pH-értéke ismert és állandó. Viszont a pufferek pH-értéke valamennyit változik a hőmérséklettel, ezért a precíz méréseknél ( 0,01pH ) figyelni kell a hőmérsékletváltozást is.

A modern pH-mérőkhöz kombinált elektródákat használnak, amelyek az elektróda-testben nem csak pH-érzékeny membránt tartalmazzák, hanem a referencia elektródát is és a hőmérsékletérzékelőt is. Az ilyen pH-mérő az automatikus hőmérsékletkompenzációt is elvégzi.

Természetesen léteznek különböző pontossággal működő pH-mérők. 

A legegyszerűbb pH-teszterek csak 0,2-0,5pH pontosságot biztosítanak. Viszont vannak hordozható, kisméretű pH-mérők , amelyek profi mérést is elvégezhetnek.

Ha segítségre van szűksége az Önnek megfelelő pH-mérő kiválasztásához, forduljon bátran a LABORNITE Kft. Munkatársaihoz ( www.labornite.hu , info@labornite.hu , telefon/fax: 52 445755


A víz pH-értéke és puffer-kapacitása

A vízfogyasztó szempontjából fontos, hogy milyen pH-értékű vizet fogyaszt –lúgosat vagy savasat. Mindamellett az is fontos milyen a sótartalma a víznek.

A víz pH-értéke egyértelműen mutatja savas vagy lúgos kémhatású-e a víz. Ha a vízben sok az oldott só, akkor ezek a sók is kihatással vannak a víz kémhatására. Az oldott sók növelik a víz puffer kapacitását. Ez azt jelenti, hogy a pH megváltoztatására több savat kell elhasználni, mint a tiszta vízben. Mindamellett a magas sótartalom nem mindig jó a szervezetnek.

Nem kell összetéveszteni a pH alapján meghatározott kémhatást a titrálásos alapon meghatározott lúgosság (lúgtartalom mmol/dm3-kifejezve) értékével.

A lúgosság, definíciója szerint, megfelel a vízben lévő savval reakcióba lépő  anyagok összegével, amely a titrálás végpontjának a pH-értékétől is függ. Vagyis a lúgosság ilyen értelemben só és hidroxid koncentráció érték, nem pedig kémhatás (pH).

Kétféle lúgosság különböztethető  meg, úgymint:  
a fenolftalein lúgosság (jelölése p-lúgosság) , amikor a titrálás pH=8,3-ig történik  
és a metilnarancs lúgosság (jelölése m-lúgosság), amikor a titrálás pH=4,3-ig végzik. 
 
A víz összes lúgosságán mindig az m-lúgosságot kell érteni. A metilnarancs indikátor a víz lúgosságát okozó összes vegyületeket, tehát a hidroxidokat, karbonátokat és hidrogén karbonátokat, míg a fenolftalein indikátor csak a hidroxidokat és a karbonátok mennyiségének a felét jelzi.  

Az ivóvizek esetében, mivel a szabványok leszűkítik a sótartalom lehetséges koncentráció változását, kevésbé fontos paraméter a p- és m- lúgosság. Ezek az értékek szerepelnek az ÁNTSZ ellenőrzési listáján, de a vizek összehasonlításánál nagyon ritkán szerepelnek.


Lúgosítás indul!

Szerzők: Szenyán Zoltán, Dárdai Viktória, Dr. Csomai Zita, Dr. Tahy András

Babatervezés savmentesen

Lead: Szervezetünk megfelelő sav-bázis egyensúlyának fenntartása ma már közismert tény, és mindennek a babatervezés időszakában kiemelt jelentősége van! A szervezet elsavasodása számos egészségügyi problémát okoz, kedvezőtlenül hat a női nemi szervekre, a hüvely savas vegyhatása pedig elölheti a spermiumokat. A lúgosítás tehát valóban fontos, de hogy hogyan kezdjünk neki, mire figyeljünk, és egyáltalán, mennyi ideig tartson a kúra? Szakértőink segítségével, íme, néhány jó tanács!

A savasodás okai és tünetei 
Amikor arról beszélünk, hogy a szervezet elsavasodott, tulajdonképpen a szövetek és a sejtek közötti tér sav-lúg egyensúlyának felbomlásáról van szó. Egyik oka, hogy nem jut be a szervezetbe megfelelő mennyiségű és arányú ásványanyag, vagy ha be is jut, nem úgy hasznosul, ahogyan kellene. A savasodás másik oka, hogy az oxigén nem jut el a sejtekhez kellő mennyiségben, márpedig sejtjeink energiatermelő folyamataihoz nélkülözhetetlen a jelenléte. Oxigén jelenléte nélkül a sejtszintű anyagcsere-folyamatok nem oxidatív égéssel mennek végbe, hanem egy erjedéses és rothadásos folyamattal, és ez mindig savasodáshoz vezet - Szent-Györgyi Albert többek között ezért a folyamatleírásért is kapott Nobel-díjat. Jó, ha tudjuk: mindezt nem mutatja ki a vér- és a vizeletvizsgálat.  
Az elsavasodott állapotára tünetek, valamint tünet-együttesek figyelmeztetnek minket:

  • Krónikus fáradság, kimerültség
  • Gyomor- és bélnyálkahártya gyulladás, gyomorégés
  • Nem megfelelő széklet (székrekedés, hasmenés, akár felváltva is)
  • Hajhullás, ekcéma, pikkelysömör
  • Allergiás megbetegedések
  • Gombás betegségek
  • Gyakori fejfájás, migrén
  • Csontritkulás, izületi fájdalmak
  • Száraz bőr a karon, vagy a lábszáron (esetleg a könyöknél száraz megvastagodott és elszíneződött bőr)
  • A sarkak kiszáradása és berepedése (súlyos kálcium felszívódási zavarok)
  • Fájdalmas vizelés
  • Állandó hüvelyi folyás

 

Az egészséges szervezet meghatározott pH tartományban működik: a vér pH értéke 7,36 és 7,44 között mozoghat

Babatervezés savak nélkül - alapszabályok 

A szervezet elsavasodása a női nemi szervekre is kedvezőtlenül hat: a petefészek burka (hogy védekezzen a túlzott savas környezet ellen) megkeményedik, ez megnehezíti, sőt meg is akadályozhatja a pete kiszabadulását. Így alakulhatnak ki a petefészken ciszták. A savas környezet ezen kívül a méhre és a menstruációra is negatív hatással van: normális esetben a friss vér mennyisége 20%, savas környezetben viszont ez az arány akár a 80%-ot is elérheti, és az esetek többségében a menstruáció fájdalmas, görcsös lesz.  
A sav-bázis egyensúly fenntartása fontos, hiszen például a fogantatás szempontjából sem mindegy, hogy milyen a környezet - savas, vagy bázikus. Hogyan előzzük meg a savasodást? Hogyan állítsuk vissza az egyensúlyt, és hogyan tartsuk azt fent a jövőben? A kulcsszó az étkezés! Az egészséges étrend nagyban segíti a várva várt fogantatást, sőt a termékenység egyik alapfeltétele a szervezet enyhén lúgos kémhatása.

Pontokba szedtük a legfontosabb általános teendőket, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy a személyre szabott terápia elengedhetetlen!

  • Együnk nyugodt körülmények között! A stressz a vegetatív idegrendszeren keresztül gátolja az emésztőrendszer működését.
  • A reggeli ideje 7-9 óra között, az ebéd a déli órákban, a vacsora legkésőbb 19 óráig tartson! A Hagyományos Kínai Orvoslás több ezer éves filozófiája világosan megmondja, hogy mikor kell(ene) táplálékainkat elfogyasztani. A kínai szervóra (ld. táblázat!) megmutatja minden szervünk energiamaximumát, vagyis hogy mikor működik önmagához képest a legmagasabb fordulatszámon.
  • Rágjunk meg minden falatot alaposan, míg magától le nem csúszik! A rendszeres gyors evés, rágás is savasodáshoz vezet. A kellő idejű rágás közben elegendő mennyiségű nyál termelődik – ez segíti az emésztési folyamatokat. Az emésztőrendszer a nyelv ízlelőbimbóin és a vegetatív idegrendszeren keresztül pedig elő tudja állítani az adott falathoz tartozó emésztőnedvet. Így marad némi reményünk a tökéletes emésztéshez.
  • Fogyasszunk kellő mennyiségű (2-2,5 liter), jó minőségű (1000 mg/l alatti összásványanyag tartalmú ásványvizet A víz egyik élettani szerepe az, hogy oldószerként működik.
  • Tartsuk meg a testmozgásban is az arany középutat! A túlzásba vitt testedzés és az ezekhez használt izomnövelő szerek savasítják a szervezetet.
  • Kérjük szakember (orvos, természetgyógyász) segítségét annak megítélésére, hogy szervezetünkben az ásványanyagok valóban hasznosulnak-e? Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler már az 1900-as évek elejénfelfigyelt arra, hogy ha a szervezetben meg is van a kellő mennyiségű ásványanyag, annak területi (sejtszintű) eloszlása és hasznosulása nem biztos, hogy megfelelő, és így a szervezet fiziológiás (normális) működése sem biztosított.

FONTOS: A babára vágyó  férfiaknak is érdemes odafigyelniük saját étkezésükre, ugyanis a túlzott húsfogyasztás savasító hatású - ez gátolja a spermiumok termelődését és rövidíti az életképességüket.   

Középpontban a bélrendszer: teendők lúgosítás előtt 
A helytelenül megválasztott étrend mindenképpen savasítja a szervezetet. Mi lehet a megoldás? Lúgosítás – jön a válasz, ám ehhez előbb gatyába kell rázzuk a bélrendszerünket! Amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy beleink valóban maximális teljesítményt nyújtanak, addig a lúgosításra tett kísérleteink csak részeredményeket produkálnak. Minden terápiát a bélbaktériumok betelepítésével (probiotikumok) és azok táplálásával (összetett szénhidrátokat tartalmazó élelmiszerek: édes tejsavó, hüvelyes zöldségek stb.) kell kezdeni. Ha ezen túl vagyunk, jöhet a kúra! A savasodás mögött általában az az általános jelenség áll, hogy többségében könnyen felszívódó szénhidrátokat és nehezen emészthető fehérjéket fogyasztunk. Ha tehát vissza akarjuk állítani az egyensúlyi állapotot, első feladataink közé tartozik, hogy mindezt megfordítsuk: inkább nehezen emészthető szénhidrátokat, valamint könnyen felszívódó fehérjéket fogyasszunk. Az egyensúlyt nemcsak elérni nehéz, de megtartani is - ehhez pedig megint csak: jól működő bélrendszerre van szükségünk. Az önmagához képest alul működő emésztőrendszer ugyanis mindig emésztetlenül továbbítja a bevitt táplálékot, amely a bélrendszer vége felé haladva erjedni, rothadni fog, ez pedig újra és újra savasodáshoz vezet. A savas környezet szinte teljesen megszünteti a bélbaktériumok életfeltételeit, márpedig ezek nélkül nem szívódik fel tökéletesen a tápanyag. Ennek következtében pedig kevés oxigén jut a sejtekhez, erről korábban már volt szó. És a kör bezárul: jól működő bélrendszer nélkül nem érünk el eredményt!

Lúgosításra fel! 
Az tehát már egyértelmű, hogy szervezetünk csak megfelelő sav-bázis egyensúllyal működik jól, a lúgosítás szükséglete pedig már közismert tény. Kiemelt jelentősége van mindennek, ha babát tervezünk! A lúgosítással, vagyis megfelelő étrend kialakításával és persze az előbb említett szabályok betartásával már a teherbeesés előtt felkészíthetjük szervezetünket az egészséges babavárásra, a magzat biztonságos elszállásolására és arra, hogy egészségesen hozzuk őt világra. Álljon itt néhány jó tanács a lúgosító kúrához, amely ideális esetben - bármely egészségmegőrző kúrához hasonlóan -  általában negyven napig tart. (Ez a titokzatos negyvenes szám ősidők óta alapja a böjtöknek).

  • Korlátozott gyümölcsfogyasztás! A gyümölcsökben lévő cukor erjed, így hiába bázikus maga a gyümölcs, a szervezetben ennek ellenére savasodást idéz elő. Amit mégis fogyaszthatunk a lúgosítás alatt, az az ananász (nem konzerv), a narancs, a citrom, a lime és a grapefruit. A citrusok jelentősen segítik az emésztést, így például egy nagy vasárnapi ebéd után egy gerezd citrus elfogyasztása képes elmulasztani a kellemetlen teltségérzetet a gyomorban. Egy pár csepp citrom az ásványvízbe csöppentve már önmagában előnyös lépés a lúgosítás felé.
  • Nyers zöldségeket a tányérra! Próbáljunk minél több nyers zöldséget (apróra reszelt zöldségekből álló saláták) fogyasztani egy pár csepp olíva olajjal és citrommal meghintve (nyers zöldséghez ne adjunk sót!). Rendkívül jó lúgosítók a káposztafélék, a fejessaláta és az endívia saláta. Bázisképző zöldségek még a hagymafélék, a snidling, a zöldbab, az uborka, a sóska, a spenót, a paradicsom, a padlizsán és a tökfélék. A zeller, a karfiol, a burgonya, a retek, a búzacsíra, a tönkölybúza és az ebből készült élelmiszerek szintén jó lúgosítók. Nagy biztonsággal ehetünk még céklát, répát, karalábét, tormát, lencsét, fehér babot, szójababot és egyéb szójakészítményeket. Mindezekből készíthetünk leveseket, főzelékeket, zöldségleveket, salátatálakat, szendvicskrémeket, tepsiben sült, vagy akár grillezett tálakat.
  • Kenyeret csak módjával! A fehérlisztből készült készítményeket elfelejthetjük erre az időszakra. Napi 1-2 szelet (lehetőleg élesztőmentes) tönkölybúzakenyeret azonban elfogyaszthatunk. Tönkölybúza pehelyből, vagy zabpehelyből nagyszerű kásákat készíthetünk, és zabkorpát is fogyaszthatunk joghurthoz, salátához adagolva.
  • Barátkozzuk a gyógyerejű fűfélékkel! A búzafű és az árpafű magas klorofilltartalmuk miatt igen egészségesek. Ezeknek általában a préselt levét vásárolhatjuk meg és italként fogyaszthatjuk.
  • Tiltólistán a hús! Egyik húsféle sem bázisképző, vagyis sem a szárnyas, sem a sertés, sem a marha vagy a birkahús nem alkalmas a lúgosító étrendben még mellékszereplésre sem. Ha mindenképpen szeretnénk húsra emlékeztető állati fehérjét fogyasztani, mértékkel ehetünk édesvízi halakat.
  • Édesség kizárva! Csokoládé és egyéb nassolni való helyett a legkevésbé ártalmas hatást akkor érjük el, ha hozzáadott cukor nélküli aszalt gyümölcsöt, vagy joghurtot fogyasztunk, cukor helyett pedig mézet. Ezek is csak ritkán kerüljenek a tányérra, mert a szervezetben mindenfajta cukor erjedésnek indul, és csődbe mehet lúgosító tervünk.

 

KERETES: Italok a kúra alatt
A szénsavmentes víz mindenek felett a legegészségesebb ital, emellett ihatunk 100%-os citrusleveket (narancs, grapefruit). Feketekávé helyett gabonakávét kortyolgassunk! Talán meglepő, de a mértékletes alkoholfogyasztás megengedett, igaz, csak a száraz bor jöhet szóba. A sör, a magas alkoholtartalmú italok és a különböző „rövidek” viszont mind savképzők, tehát tiltólistán vannak!

Lúgosítás más állapotban  
A babavárás ideje alatt nem ajánlott belevetni magunkat a negyven napos, kizárólagos lúgosító kúrába, mert az veszélyeztetné a magzatot. Az embrió beágyazódását követően szinte mindenféle táplálékra szükség van a magzat egészséges fejlődéséhez, ideértve az állati fehérjéket és a sok vitamint tartalmazó friss gyümölcsöket is. Lúgosítani lehet, de mérsékelten! Vagyis az étrendünknek körülbelül 50-60 százalékát tegye csak ki a lúgosító étrend, a maradék 40-50 százalék pedig szinte kötelező jelleggel magas vitamin- és ásványi anyag tartalmú élelmiszerekből álljon. A terhesség alatt már a magzatot is tápláljuk, így a bázikus ételek mellett rengeteg állati fehérjét (húst, halat, tejet, tejterméket) is szükséges fogyasztani a baba érdekében.

TÁBLÁZAT: Kínai szervóra


Szerv

Az energiamaximum ideje

máj

1-3

tüdő

3-5

vastagbél

5-7

gyomor

7-9

lép-hasnyálmirigy

9-11

szív

11-13

vékonybél

13-15

hólyag

15-17

vese

17-19

szívburok

19-21

hármas melegítő

21-23

epehólyag

23-1

 

 

 

 

 

 

Szakkönyvek, Szakirodalom, Szakvélemények

Ionizált lugos víz gyártásának története

Az ionizált lúgos vizet vezetékes vagy ásványvízből elektrolízissel állítják elő. Az elektrolízisre használandó cella két részre van osztva egy ionokat csak félig áteresztő membránnal. A negatív pólusú elektródon (katód) a víz molekulából származó hidroxónium-ionokból (H3O+) hidrogén gáz keletkezik. A katód mellett felgyülemlett hidroxid-ionok (OH-) lúgos kémhatásúvá teszik a vizet. A pozitív pólusú elektródon (anód) viszont a hidroxid-ionok oxigéné és vízmolekulává alakulnak és a felgyülemlett hidroxónium-ionok savassá, teszik a vizet. Vagyis lényegében az elektrolízis során a víz felbomlik hidrogénre és oxigénre és a membránnal elválasztott két részben lúgos, és savas víz termelődik. Ez a technológia már rég ismert és különböző anyagok elektrokémiai előállítására használják az iparban.

Az 50-s években, Japánban elektrolízissel előállított lúgos és savas vizek hatását kezdték tanulmányozni néhány mezőgazdasági tudományos intézetben. 
Növényeken és állatokon végeztek kísérleteket. Ekkor derült ki, hogy az elektrolízissel előállított lúgos víz segíti a növekedést, a savas víz viszont alkalmazható volt a virágok tartósítására eladás előtt.

Az emberi kísérletek az 50-s évek végén szintén Japánban kezdődtek. Bebizonyították, hogy az elektrolízissel előállított lúgos és savas víz nem mérgező az emberi szervezetre. A lúgos víz pozitív hatást váltott ki különböző betegségek esetében. Az első nagyméretű elektrolízis cellákat savas és lúgos víz előállítására a Japán kórházakban állítottak fel 1958-ban. A 60-s években már számos tudományos konferencián tárgyalták az eredményeket a japán tudósok. 1966-ban, Japánban a lúgos vizet előállító ionizátorokat (helyesebb lenne - elektrolízis cellákat) egészség javító eszköznek minősítették. Ebben az időben fejlesztették ki az otthoni használatra alkalmas ionizátorokat is.

A 70-s években már Szovjetunióban is elkezdtek kísérletezni a lúgos és savas ionizált vízzel. Itt a lúgos vizet „az élet vizének” nevezték el. Különböző felépítésű cellákban állították elő az „élet vízét” és próbálkoztak különböző betegségek gyógyításával. Oroszországban ma is gyártanak otthoni felhasználtra alkalmas ionizátorokat.

A 70-80-s években már az üzleti világ is felfedezte a nagy lehetőséget és elkezdődött a házi felhasználásra kifejlesztett ionizátorok tömeges gyártása és terjedése a világban. Az USA-ban az első találmányok ionizált lúgos víz folyamatos előállítására a 70-s években voltak bejegyezve ( Pl.: U.S. Patent 3847787, 1974, U.S. Patent 4077862, 1978).

Az utóbbi évtizedben, az Internetnek köszönhetően, óriási tempóban nőtt a felhasználók tömege és egyre több ember használja naponta a lúgos ionizált vizet. 
Csak a Japán Mavello cég a Jupiter típusú ionizátorából havi 100 ezer darabot exportál a világ 25 országába.

Az ionizátoroknak az ára a teljesítménytől és a minőségtől függően széles skálán mozog ( 200-500 ezer forint/db ). Mivel ez Magyarországon sok embernek még nagyon drága, ezért indítottuk el a palackozott ionizált lúgos vizek gyártását, hogy elérhetőbbé tegyük mindenki számára e csodálatos terméket.


A pH CSODA

Az Ön egészsége szempontjából a legfontosabb, egyedüli mérce nem más, mint a vér és a szövetek pH szintje – hogy ez mennyire savas vagy lúgos. A test egyes részeinek különböző az ideális pH szintje, de a vér pH-ja az, ami leginkább megmutatja a dolgokat. Ahogyan a testhőmérsékletünknek 37 fokon kell maradnia, ideálisan a vérünket is a 7.365-ös pH értéken kell tartanunk, amely nagyon enyhén lúgos. A test mindent megtesz azért, hogy ezt az állapotot fenntartsa – még akkor is, ha ez más szövetek vagy szervrendszerek károsodásával jár.

Belső nedveink pH-szintje testünk minden sejtjére hatással van. Az anyagcsere teljes folyamata a lúgos környezet meglététől függ. A krónikus túlsavasodás károsítja a test szöveteit, és ha nem veszik idejében észre, akkor megakaszt minden sejtszintű tevékenységet és funkciót – a szívünk dobogásától az agyunk által létrehozott idegi impulzusokig. Más szóval a túlsavasodás magát az életet gátolja. Ez az, ami minden megbetegedés és betegség gyökere. Sőt, a túlsavasodás az, ami miatt Ön nem tud lefogyni.


A sav-bázis egyensúly fontossága

Induljunk ki abból, hogy az összes egyensúlyi állapot közül, amit az emberi szervezet igyekszik fenntartani, a legdöntőbb a savasság és a bázikusság (vagy lúgosság) közötti egyensúly. A szervezet a végletekig képes elmenni abbéli igyekezetében, hogy fenntartsa vér megfelelő, enyhén lúgos természetét. Viszont nagyon könnyen és gyakran előfordul, hogy a testszövetek elsavasodnak. Ez a megbomlott egyensúly egyfajta káoszhoz vezet, és megnyitja az utat a betegségekhez. Minden betegség és a rossz közérzet mögött is a testnedvek és a szövetek elsavasodása áll. Ugyanis a test kizárólag akkor válik sebezhetővé a kórokozók által, amikor elsavasodott. Az egészségesen lúgos kémhatású egyensúlyi állapotban a kórokozók nem tudnak megtelepedni. Továbbá a savak jelenléte mindig arra utal, hogy megbetegedtünk, betegek vagyunk. Röviden, a jó egészség feltétele, hogy a testünk sav-bázis egyensúlya megfelelő legyen.

A savasság és lúgosság viszonyát a tudomány mennyiségileg fejezi ki egy 1-től 14-ig terjedő  skálán, amit úgy nevezünk, hogy „pH”. Ezen a skálán a 7-es érték tekinthető semlegesnek. A 7 alatti értékek jelölik a savas, a 7 felettiek pedig a lúgos tartományt. Technikai értelemben a pH érték a hidrogénionok (pozitív töltésű molekulák ) koncentrációját mutatja bármely oldat vonatkozásában. 
Érdemes megjegyezni, hogy körülbelül húszszoros mennyiségű lúgos anyag szükséges a vérben lévő egyetlen egységnyi sav semlegesítéséhez, tehát jobb és könnyebb az egyensúlyt fenntartani, mint visszanyerni.

Ahogyan a testhőmérsékletünknek 37 fokon kell maradnia, ideálisan a vérünket is a 7.365-ös pH- értéken kell tartanunk – amely nagyon enyhén lúgos.  
A pH –t lehet mérni a vizeletből és a nyálból is, de a legfontosabb a vér, és ennek kell a legszűkebb sávon belül maradnia. A test különböző részeinek egyébként is eleve különböző a pH-szintje. A vérnek és a szöveteknek enyhén lúgosnak kell lennie, de például a vastagbél enyhén savas, továbbá a vizelet is enyhén savas vagy semleges kell, hogy legyen. A nyál többnyire változó. A vizelet pH-ja tud a legjobb képet adni arról, hogy mi történik a szövetekben, de ez nem mindig pontos. A vér pH–ja megbízhatóbb, és így jobban megmutatja a belső állapotokat.


Bővebben a sav-bázis egyensúlyról

A szervezetben normál körülmények között egyensúly van a savi és lúgos tulajdonságú vegyületek között. Ezt az egyensúlyt a vér puffer rendszere, a tüdő  és a vese reguláló mechanizmusa tartja fenn. Az utóbbiak olyan vegyületeket bocsájtanak ki, amelyek meggátolják a vérben és más szövetekben a túlzott savasodást (acidózist) vagy lúgosodást (alkalózist). Normál sav-bázis egyensúly esetén a vér kémhatása a pH-skálán 7,35-7,45 között van.

Az acidózis a szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, melynek során a vér és a szövetek kémhatása savasabb a normálnál. Lehet légzési eredetű (respiratórikus), amikor különböző légzési nehézségek miatt a kelleténél több széndioxid marad vissza a szervezetben, de lehet anyagcsere- okozta (metabolikus) acidózis is, amely elhúzódó hasmenéskor, elégtelen veseműködéskor, diabétesz esetén, vagy súlyos mérgezésekkor (cianidok, metilalkohol, szalicilátok, stb.) lép fel.

Az alkalózis a szervezet sav-bázis egyensúlyának zavara, amikor a vér és a  testszövetek kémhatása lúgosabb, mint normál esetben. Ez bekövetkezhet hiperventiláció (fokozott légzés), hányás esetén, vagy minden olyan esetben, amikor a bázikus ionok mennyisége nő vagy a savi ionoké csökken.

Az orvosi gyakorlatban az acidózis vagy alkalózis diagnosztálása a vérben mért pH és a vérben oldott széndioxid és oxigén koncentrációból kiszámított paraméterek alapján történik. Erre a célra vannak kifejlesztve a vérgáz analizátorok. Ezekkel a műszerekkel egy pár csepp vérből meglehet mérni nagyon pontosan a vér pH-értékét, az pCO2 és pO2 értékeket és a műszer automatikusan kiszámítja az orvos számára fontos paramétereket, amelyekkel egyértelműen fel lehet mérni a sav-bázis egyensúly állapotát.


Az elsavasodás következményei

A testünk összes szabályozó  mechanizmusa (ideértve a légzést, a keringést, az emésztést, és a hormontermelést) azért dolgozik, hogy kiegyensúlyozza ezt a finom belső sav-bázis szintet. A test nem tudja sokáig elviselni a túlzott savasság felé történő eltolódásokat. A megbomlott egyensúly korai szakaszában a tünetek még nem olyan erősek:: ilyesmik lehetnek, mint kiütés, fejfájás, allergiák, megfázás és influenza, valamint egyéb (pl. homloküreg) problémák. De ahogy a dolgok tovább súlyosbodnak, egyre komolyabbá válik a helyzet. A szervek és egész belső rendszerek meggyengülése eredményeként pajzsmirigy-, mellékvese- és májproblémák, stb. léphetnek fel. Ha a szövetek pH-ja túlságosan elmozdul a savas irányba, akkor az oxigénszint lezuhan, é a sejtek anyagcseréje leáll. Más szóval a sejtek elpusztulnak. Ön pedig meghal.

Tehát a pH csökkenése nem engedhető meg. A szervezet úgy akadályozza meg ezt, hogy amikor szembetalálja magát egy csomó beömlő savval, a vér lúgos ásványi anyagokat von ki a szövetekből, hogy ezt kompenzálni tudja. Van egy ásványianyag-család, amelyiknek pont az a feladata, hogy az erős savakat semlegesítse, mérgező hatásukat közömbösítse. Ilyen pl. a nátrium, a kálium, a kalcium és a magnézium. Amikor ezek az ásványi anyagok reakcióba lépnek a savakkal, az eredmény sokkal kevesebb káros melléktermék lesz, amelyeket azután a test már ki tud üríteni.

Tudni kell, hogy egy egészséges test szükséghelyzet esetére rendelkezik tartalékkal ezekből az ásványi anyagokból. De ha a táplálkozással nem kerül be elég belőlük a szervezetünkbe, és elfogy a tartalék, akkor a test máshonnan szerzi be őket, vagyis kivonja őket a csontokból (a kalciumot) vagy az izmokból (a magnéziumot) – ahol természetesen szükség lenne rájuk.

Ha az elsavasodás túl erőssé  válik ahhoz, hogy a vér ki tudja egyensúlyozni, akkor a felhalmozódott savmennyiséget a szervezet a szövetekbe nyomja, hogy ott raktározza el. Ez úgy történik, hogy a nyirokrendszer ( immunrendszer ) semlegesít belőle annyit, amennyit csak tud, majd megpróbál megszabadulni a többitől. Sajnos, a „megszabadulni” a többi savtól annyit jelent, hogy visszanyomja azt a vérbe, amivel létrejön egy ördögi kör, hiszen a szervezetnek további ásványi anyagokat kell elvonnia onnan, ahol azok a normális feladataikat tölthetnék be, és emellett terheli a májat és a vesét is. Továbbá ha a nyirokrendszer túlterhelt, vagy a nyirokedények nem működnek megfelelően (ezt gyakran a testmozgás hiánya okozza), akkor a savak felhalmozódnak a szövetekben.

A vér pH-jának kiegyensúlyozatlansága irritációhoz és gyulladásokhoz vezet, ami utat nyit a betegségekhez. A hirtelen bekövetkező vagy az újra meg újra visszatérő  betegségek vagy azért jönnek létre, mert a test megpróbálja mozgósítani az ásványianyag-tartalékait, hogy megakadályozza a sejtek károsodását, vagy azért, mert a test sürgősségi megoldásokat alkalmaz a méregtelenítés érdekében. Például megpróbál megszabadulni a savaktól a bőrön keresztül, olyan tüneteket produkálva ezzel, mint az ekcéma, a pattanások, a kelések, de a fent említett okok következtében létrejöhet fejfájás, izomgörcsök, izomfájdalmak, duzzanatok, irritáció, gyulladás valamint általános fájdalomérzet. Krónikus tünetek pedig akkor jelentkeznek, amikor a test már minden lehetőségét kimerítette a savak semlegesítése terén

Amikor a testben savas melléktermékek keletkeznek, és ezek bekerülnek a véráramba, akkor a keringési rendszer folyékony formában próbál megszabadulni tőlük a tüdőkön vagy a veséken keresztül. Ha túl sok ilyen savas hulladék keletkezik, akkor ezek lerakódnak a különböző szervekben: a szívben, a hasnyálmirigyben, májban és a vastagbélben, vagy pedig a zsírszövetek kötik meg őket a mellekben, a csípőn, a combokon, a hason és még az agyban is. Ebből következik, hogy a zsír kialakulásának legfőbb oka a szervezet elsavasodása. A test zsír termel, hogy közömbösítse és eltárolja a savakat, megmentve ezzel a létfontosságú szerveket, amelyek egyébként komoly károsodást szenvednének. A zsír tehát nem más, mint a szervezet reakciója a túlsavasodott állapotra. A savak károsító hatását és eltárolásuk folyamatát más néven úgy is hívhatnánk, hogy „az öregedési folyamat”

A mikroorganizmusok szerepe a betegségek létrejöttében

A savas hulladék a testben előkészíti a talajt rengeteg olyan mikroszkopikus nagyságú  élőlény (mikroorganizmus) számára is , amelyek potenciálisan pusztító  hatással lehetnek ránk.

A candida és más mikroorganizmusok a test gyengébb területein élősködnek, azokat mérgezik, valamint túl is terhelik. Savas környezetben valójában szabad utat kapnak ahhoz, hogy károsítsák a szöveteket és a testi működést. A testünkben található glükózon élnek, ezt használják energiatermelésre, a zsírunkat és a fehérjéinket pedig (még a genetikai anyagunkat, a nukleinsavakat is!) növekedésre és szaporodásra. Ezek az organizmusok szó szerint élve megesznek bennünket! Majd ezt követően a melléktermékeiket (a savakat) bejuttatják a véráramba, valamint a sejtek belsejébe , így még tovább mérgezve, szennyezve a szervezetet.

Ezek az organizmusok és méreganyagaik – közvetlenül vagy közvetetten – egy egész sor tünetet okoznak. A legtöbb betegség, különösen krónikus és degeneratív betegség, a mikroorganizmusok túlzott elszaporodását követően alakul ki. A gombás láb és az AIDS, mint két szélsőség között valójában a gombák túlszaporodása rejlik a betegségek (például a cukorbetegség, a rák, az érelmeszesedés, a csontritkulás, a krónikus fáradtság stb.) tünetei mögött – ideértve fertőző betegségeket is, amelyek látszólag emberről emberre terjednek. A túlszaporodás általános jelei:fájdalom, fertőzés, fáradtság, valamint a testi működés rendellenességei, mint például pajzsmirigy – és mellékvese – problémák,emésztési zavarok, hasmenés, különböző ételek utáni sóvárgások, bélgörcsök, depresszió, hiperaktivitás, antiszociális viselkedés, asztma, aranyér, megfázás és influenza, légzőszervi problémák, endometriózis, bőrszárazság és viszketés, szájpenész ínysorvadás, a köröm és a lábköröm gombásodása, szédülés, ízületi fájdalmak, rossz lehelet, fekélyek, vastagbélgyulladás (colitis), gyomorégés, szájszárazság, PMS és menstruációs fájdalmak, ingerlékenység, feldagadt szemek, a szexuális vágy hiánya, bőrkiütések és csalánkiütések, lupus, hangulatváltozások, hormonális zavarok, hüvelyi gombásodás, ciszták és tumorok, reumás artritisz, zsibbadtság, szénanátha, pattanásos bőr, bélgázok/puffadás, bélpangás, alacsony vércukorszint, rekeszsérv, fejfájás, letargia/lustaság, alvászavarok, öngyilkossági hajlam, végtaghidegség és –remegés, fertőzések, túlsúly és soványság, vegyszerérzékenység, memóriazavarok, izomfájdalmak, allergiák (levegőben szálló anyagokra vagy ételekre), égő szemek, szklerózis multiplex, felszívódási zavarok, valamint húgyúti fertőzések (te jó ég !) És ezek között még nem soroltuk fel az általános, mindennapi rossz közérzetet, ami manapság olyan gyakori. Ez mind a kontrollálatlanul elszaporodott mikroformáknak, illetve ezek mérgező melléktermékeinek köszönhető.

A mikroorganizmusok savas közegben érzik jól magukat! Szeretnek lubickolni saját melléktermékeikben. Az alacsony oxigénszintet is nagyon kedvelik, ami a savassággal együtt jár. Mindennek tetejében azok a melléktermékek, amiket létrehoznak, szintén erős savak!

Arra az esetre ha Önnek további meggyőzésre lenne szüksége milyen fontos a test visszalúgosítása, próbálja meg mentálisan maga elé képzelni a testét úgy, hogy hemzsegnek benne a különböző penész – és egyéb gombák.

Összefoglalás ként megállapíthatjuk, hogy az elsavasodás főbb okai: 
-Túl sok savas étel és ital fogyasztása 
-Mérgek felhalmozódása, vagy mikroorganizmusok elszaporodása 
-A szervezetünk által történő helytelen savlebomlás


EZÜST- VÍZ - EGÉSZSÉG

Az ezüstnek a szervezetre való hatása már az ősidőktől foglalkoztatja az emberiséget. Hippokratésznél is találunk említést az ezüst gyógyító és betegségmegelőző hatásáról. A Főniciaiak ezüst edényekben tárolták az ivóvizet, bort, ecetet hogy megvédjék a romlástól.

A 19. század második felében újra felfedezték az ezüst jótékony hatását. Az 1870-s években egy német nőgyógyász, Karl Krede 1%-s ezüst nitrát oldatot kezdett használni a fertőtlenítésre. Az ő eredményeinek köszönhetően a német kórházakban sikerült teljesen legyőzni, az akkoriban nagyon elterjedt betegséget, az újszülöttek szemén keletkező gennyes gyulladásokat. Ez a felfedezés elindította az ezüst felhasználását veszélyes bakteriális betegségek megelőzésére.

Karl Krede tanulmányait folytatta fia, Benne Krede. Ő már 1897-ben a XII. Nemzetközi Orvosi Kongresszuson beszámolt azokról az eredményekről, amelyeket az ezüst-tartalmú szerekkel értek el a gyulladások kezelésében a sebészetben, a fertőzések kezelésében, belső használat esetén.

Az orvosok elkezdik alkalmazni az ezüst-tartalmú szereket (kollargol, protargol), amelyek modernizált változatát több mint száz éve használja az orvostudomány.

1910-ben a német Chemische Fabrik von Heyden által gyártott ezüst-tartalmú gyógyszerekről, kiadtak egy összefoglalót, amelyben le volt írva különböző fertőző betegségek gyógymódja, köztük gennyes gócok, vérmérgezés, tifusz, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, szifiliszes sebek, gombás fertőzések, szem, száj, orr, fül és torokgyulladások, reumás megbetegedések, égési sérülések, fekélyek és még más betegségek javasolt gyógymódja.

Az első világháború  idején már sok ezüst vegyületet használtak fertőzések megelőzésére és gyulladások kezelésére.

A múlt század 30-s éveiben sikeresen használták a kollargolt fertőző artritisz, reumás betegségek, asztma, tüdőgyulladás, influenza, torokgyulladás, gyomorhurut gyógyítására. Külsőleg is használták gennyes sebek, égések kezelésére. Ez az irányzat intenzíven fejlődött, egészen az antibiotikumok felfedezéséig a 40-s években.

Sajnos a mai ember már ismeri az antibiotikumok mellékhatásait is, mint az immunrendszer gyengítése, légúti gombás megbetegedések, a bélflóra károsítása. A baktériumok érzéketlenné válása egy idő után egyre erősebb antibaktériumok alkalmazásához vezet.

Mindamellett kísérletek során egyértelműen bizonyított, hogy az ezüst ionok számos baktériumot, vírust, algát és gombát elpusztítanak, nem károsítják azonban a bélflórát, nem váltanak ki allergiát.

1930-tól kezdenek ivóvizet sterilizálni ipari méretekben, ezüst-inokkal. Egyes adatok szerint az így kapott ezüst víz baktériumölő hatása nagyobb, mint a klór, klórmész vagy más erős oxidáló anyag ugyanolyan koncentrációban. Az ezüst víz külsőleg való felhasználása esetén, az antibakteriális hatás nagyságrendekkel erősebb, mint a penicillin hatása.

Ezt a módszert széles körben használják a mai napig. A NASA először az APOLLÓ programban használta az ezüst víz jótékony tulajdonságát. Az űrhajósok az űrállomáson ezüst ionokkal csírátlanított vizet isznak a mai napon is. Ezüst ionnal sterilizált vizet isznak a hajókon, tengeralattjárókon, repülőgépeken az utasok és a személyzet a veszélyes infekciók elkerülése érdekében. Ez a módszer, minden pozitív tulajdonsága mellet is, az ezüst drágasága miatt, nem terjedhetett el oly mértékben, mint a víz klórozása.

Magyarországon, a Fővárosi Vízművek Rt. gyárt és alkalmaz mobil , repülőgépen katasztrófa helyzetben lévő területekre szállítható, nagykapacitású, ivóvíz előállítására alkalmas víztisztitó berendezést, amelyben a víz sterilizálása ezüst-ion adagolással történik. Ezt a felszerelést sikeresen alkalmazták Sri-Lankában 2005 januárjában. Az ezüst ion koncentráció az így előállított ivóvízben 50-100 mkg/l.

A nemzetközi egészségügyi szervezet, a WHO 2003-ban adott ki az ivóvízről olyan jelentést, amelyben foglalkozott az ezüst-ion ivóvízre kifejtett hatásáról (Silver in Drinking-water. Background document for development of WHO Guidelines for Drinking-water Quality. 2003). Ez az összefoglaló csak a tudományos világban elfogadott eredményeket tartalmaz és ezek az eredmények voltak felhasználva a javaslatuk kidolgozásánál.

Alábbiakban megemlitünk egy pár fontos megállapítást az említett anyagból.

A természetes vizekben az átlagos ezüst koncentráció csak 0,2 – 0,3 mikrogramm literenként. Az USA-ban végzett mérések alapján, az ivóvízben mért koncentrációk a „nem kimutatható” szinttől 5 mkg/l-g terjedtek. Hasonló eredményeket mutattak a Kanadai kutatások is.

Az olyan ivóvízben, amelyet ezüsttel fertőtlenítettek, 50 mkg/l és ettől magasabb koncentrációt mértek az ezüstből. A legtöbb esetben, az ezüst az ivóvízben nem disszociáló ezüst klorid formában volt.

Az ételekben átlagosan 10-100 mkg/kg koncentrációban van jelen az ezüst a természetben.

Az étkezési szokások elemzése alapján, beleértve a napi ivóvízfogyasztást is, a modern ember csak 7,1 mkg ezüstöt visz be szervezetébe naponta. Viszont a régebben végzett mérésekben még 20 és 80 mkg közötti eredményeket mutattak ki a kutatások.

Az ivóvízzel a szervezetbe bevitt ezüst mennyiség nagyon kis részét teszi ki a fent említett eredményekben. Csak az ezüsttel kezelt ivóvizek fogyasztása esetén volt az ivóvíz szerepe fontos a napi ezüst mennyiség szájon keresztüli bevitelére.

Az emberi szervezet, a bevitt ezüst 0-10% -t tartja csak fel. Általában, pár naptól 50 napig becsülték a bevitt ezüst koncentrációjának a felére való  csökkenését a szervezetben.

A mai tudományos eredmények alapján a szervezetre veszélyesnek tekinthető 10 gramm feletti ezüst bevitele az emberi szervezetbe (10 g =10 millió mkg).

Az ivóvíz ezüsttel történő fertőtlenítése esetében, az ezüst maximális koncentrációját 100 mkg/l szinten javasolják tartani. Ebben az esetben is csak 70 éves fogyasztás után gyűlhetne fel a szervezetben 5 gramm ezüst, vagyis a már veszélyesnek tekinthető 10 gramm fele.


Amit a pH-mérésről tudni kell.

pH fogalma

A pH a hidrogén ionok aktivitásának (híg oldatokban a koncentrációjának) a mértéke, és kifejezi az oldat savasságát vagy lúgosságát. Mivel a hidrogén ionok koncentrációja nagyon széles skálán mozog, az értelmezés és koncentráció számítások megkönnyítésére, logaritmikus egységben fejezik ki a pH és hidrogén ion koncentráció ( [ H+ ] mól/l ) közti összefüggést:

pH = - lg [ H+ ].

A pH skála általában pH=0 –tól pH=14-ig terjed: ha a pH értéke kisebb mint pH=7, akkor az oldat savas, ha a pH érték nagyobb mint pH=7, akkor lúgos. A semleges oldat pH=7 (pl. desztillált víz). Az alábbi táblázatban különböző anyagok pH értéke van feltüntetve ( bővebben nézd : http://en.wikipedia.org/wiki/PH ).

 

pH- mérés eszközei

Az oldatok kémhatását  általában két módszerrel szokták meghatározni:

  • elektrokémiai mérésekkel, vagyis pH-mérőkkel,
  • kolorimetriás méréssel (indikátor papír vagy oldat).

Kolorimetriás pH-meghatározás.

A forgalomban lévő indikátor papírok lehetnek kétszínűek vagy univerzálisak (többszínűek). A kétszínű indikátorok egyféle indikátoranyagot tartalmaznak. Ilyen például a lakmuszpapír, amely savas közegben piros, lúgos közegben kék színű.

Az univerzális indikátorok többféle indikátor felhasználásával készülnek. Színváltásuk általában az 1–14 közötti pH-tartományra terjed ki. Érzékenységük különbözik. Vannak olyanok, amelyek 1 pH egységenként mutatnak eltérő színt, és vannak érzékenyebbek, amelyek színe 0,5 pH egységenként változik.

A kolorimetriás módszernél néhány csepp indikátort tartalmazó vizsgálandó oldat színét hasonlítjuk össze egy ismert pH-jú, ugyanazt az indikátort tartalmazó pufferoldat színével.

A kolorimetriás pH mérési módszerek pontosságát a következő hibalehetőségek rontják. 
A hőmérséklet hiba. A papírok skálája 20 C fokra vannak beállítva, ezért más hőfokon nem pontosak. 
Az oldat színe. Ha az oldat maga is színes, problémás a mérés. 
A sav-bázis hiba. Az indikátor maga is sav illetve bázis, ezért ionszegény oldatok pH-jára kihathatnak. 
A sóhiba. Ha az oldat tartalmaz sókat, a színváltozás pH-ja eltolódhat. Erős oxidáló hatású sók kifehéríthetik az indikátort. 
Az oldószer hiba. Ha az oldat tartalmaz olyan oldószereket, amelyekben az indikátor más színű, ez újabb hiba oka lehet.


Elektrokémiai pH-mérés.

A pH legpontosabb meghatározása potenciometriás módszerrel történik.

A pH-mérőhöz két elektród van csatlakoztatva, amelyeket a mért oldatba kell meríteni. Az egyik elektróda pH-érzékeny membránt tartalmaz, amelynek a potenciálja változik az oldat pH-jának a változásával. A másik elektróda – a referencia elektród – amelynek a potenciálja nem függ a pH-tól. A pH-mérő a két elektróda közt mért potenciál különbséget átszámítja pH-egységre.

A pH-mérőt kalibrálni kell. Erre szolgálnak a puffer oldatok, amelyeknek a pH-értéke ismert és állandó. Viszont a pufferek pH-értéke valamennyit változik a hőmérséklettel, ezért a precíz méréseknél ( 0,01pH ) figyelni kell a hőmérsékletváltozást is.

A modern pH-mérőkhöz kombinált elektródákat használnak, amelyek az elektróda-testben nem csak pH-érzékeny membránt tartalmazzák, hanem a referencia elektródát is és a hőmérsékletérzékelőt is. Az ilyen pH-mérő az automatikus hőmérsékletkompenzációt is elvégzi.

Természetesen léteznek különböző pontossággal működő pH-mérők. 

A legegyszerűbb pH-teszterek csak 0,2-0,5pH pontosságot biztosítanak. Viszont vannak hordozható, kisméretű pH-mérők , amelyek profi mérést is elvégezhetnek.

Ha segítségre van szűksége az Önnek megfelelő pH-mérő kiválasztásához, forduljon bátran a LABORNITE Kft. Munkatársaihoz ( www.labornite.hu , info@labornite.hu , telefon/fax: 52 445755


A víz pH-értéke és puffer-kapacitása

A vízfogyasztó szempontjából fontos, hogy milyen pH-értékű vizet fogyaszt –lúgosat vagy savasat. Mindamellett az is fontos milyen a sótartalma a víznek.

A víz pH-értéke egyértelműen mutatja savas vagy lúgos kémhatású-e a víz. Ha a vízben sok az oldott só, akkor ezek a sók is kihatással vannak a víz kémhatására. Az oldott sók növelik a víz puffer kapacitását. Ez azt jelenti, hogy a pH megváltoztatására több savat kell elhasználni, mint a tiszta vízben. Mindamellett a magas sótartalom nem mindig jó a szervezetnek.

Nem kell összetéveszteni a pH alapján meghatározott kémhatást a titrálásos alapon meghatározott lúgosság (lúgtartalom mmol/dm3-kifejezve) értékével.

A lúgosság, definíciója szerint, megfelel a vízben lévő savval reakcióba lépő  anyagok összegével, amely a titrálás végpontjának a pH-értékétől is függ. Vagyis a lúgosság ilyen értelemben só és hidroxid koncentráció érték, nem pedig kémhatás (pH).

Kétféle lúgosság különböztethető  meg, úgymint:  
a fenolftalein lúgosság (jelölése p-lúgosság) , amikor a titrálás pH=8,3-ig történik  
és a metilnarancs lúgosság (jelölése m-lúgosság), amikor a titrálás pH=4,3-ig végzik. 
 
A víz összes lúgosságán mindig az m-lúgosságot kell érteni. A metilnarancs indikátor a víz lúgosságát okozó összes vegyületeket, tehát a hidroxidokat, karbonátokat és hidrogén karbonátokat, míg a fenolftalein indikátor csak a hidroxidokat és a karbonátok mennyiségének a felét jelzi.  

Az ivóvizek esetében, mivel a szabványok leszűkítik a sótartalom lehetséges koncentráció változását, kevésbé fontos paraméter a p- és m- lúgosság. Ezek az értékek szerepelnek az ÁNTSZ ellenőrzési listáján, de a vizek összehasonlításánál nagyon ritkán szerepelnek.


Lúgosítás indul!

Szerzők: Szenyán Zoltán, Dárdai Viktória, Dr. Csomai Zita, Dr. Tahy András

Babatervezés savmentesen

Lead: Szervezetünk megfelelő sav-bázis egyensúlyának fenntartása ma már közismert tény, és mindennek a babatervezés időszakában kiemelt jelentősége van! A szervezet elsavasodása számos egészségügyi problémát okoz, kedvezőtlenül hat a női nemi szervekre, a hüvely savas vegyhatása pedig elölheti a spermiumokat. A lúgosítás tehát valóban fontos, de hogy hogyan kezdjünk neki, mire figyeljünk, és egyáltalán, mennyi ideig tartson a kúra? Szakértőink segítségével, íme, néhány jó tanács!

A savasodás okai és tünetei 
Amikor arról beszélünk, hogy a szervezet elsavasodott, tulajdonképpen a szövetek és a sejtek közötti tér sav-lúg egyensúlyának felbomlásáról van szó. Egyik oka, hogy nem jut be a szervezetbe megfelelő mennyiségű és arányú ásványanyag, vagy ha be is jut, nem úgy hasznosul, ahogyan kellene. A savasodás másik oka, hogy az oxigén nem jut el a sejtekhez kellő mennyiségben, márpedig sejtjeink energiatermelő folyamataihoz nélkülözhetetlen a jelenléte. Oxigén jelenléte nélkül a sejtszintű anyagcsere-folyamatok nem oxidatív égéssel mennek végbe, hanem egy erjedéses és rothadásos folyamattal, és ez mindig savasodáshoz vezet - Szent-Györgyi Albert többek között ezért a folyamatleírásért is kapott Nobel-díjat. Jó, ha tudjuk: mindezt nem mutatja ki a vér- és a vizeletvizsgálat.  
Az elsavasodott állapotára tünetek, valamint tünet-együttesek figyelmeztetnek minket:

  • Krónikus fáradság, kimerültség
  • Gyomor- és bélnyálkahártya gyulladás, gyomorégés
  • Nem megfelelő széklet (székrekedés, hasmenés, akár felváltva is)
  • Hajhullás, ekcéma, pikkelysömör
  • Allergiás megbetegedések
  • Gombás betegségek
  • Gyakori fejfájás, migrén
  • Csontritkulás, izületi fájdalmak
  • Száraz bőr a karon, vagy a lábszáron (esetleg a könyöknél száraz megvastagodott és elszíneződött bőr)
  • A sarkak kiszáradása és berepedése (súlyos kálcium felszívódási zavarok)
  • Fájdalmas vizelés
  • Állandó hüvelyi folyás

 

Az egészséges szervezet meghatározott pH tartományban működik: a vér pH értéke 7,36 és 7,44 között mozoghat

Babatervezés savak nélkül - alapszabályok 

A szervezet elsavasodása a női nemi szervekre is kedvezőtlenül hat: a petefészek burka (hogy védekezzen a túlzott savas környezet ellen) megkeményedik, ez megnehezíti, sőt meg is akadályozhatja a pete kiszabadulását. Így alakulhatnak ki a petefészken ciszták. A savas környezet ezen kívül a méhre és a menstruációra is negatív hatással van: normális esetben a friss vér mennyisége 20%, savas környezetben viszont ez az arány akár a 80%-ot is elérheti, és az esetek többségében a menstruáció fájdalmas, görcsös lesz.  
A sav-bázis egyensúly fenntartása fontos, hiszen például a fogantatás szempontjából sem mindegy, hogy milyen a környezet - savas, vagy bázikus. Hogyan előzzük meg a savasodást? Hogyan állítsuk vissza az egyensúlyt, és hogyan tartsuk azt fent a jövőben? A kulcsszó az étkezés! Az egészséges étrend nagyban segíti a várva várt fogantatást, sőt a termékenység egyik alapfeltétele a szervezet enyhén lúgos kémhatása.

Pontokba szedtük a legfontosabb általános teendőket, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy a személyre szabott terápia elengedhetetlen!

  • Együnk nyugodt körülmények között! A stressz a vegetatív idegrendszeren keresztül gátolja az emésztőrendszer működését.
  • A reggeli ideje 7-9 óra között, az ebéd a déli órákban, a vacsora legkésőbb 19 óráig tartson! A Hagyományos Kínai Orvoslás több ezer éves filozófiája világosan megmondja, hogy mikor kell(ene) táplálékainkat elfogyasztani. A kínai szervóra (ld. táblázat!) megmutatja minden szervünk energiamaximumát, vagyis hogy mikor működik önmagához képest a legmagasabb fordulatszámon.
  • Rágjunk meg minden falatot alaposan, míg magától le nem csúszik! A rendszeres gyors evés, rágás is savasodáshoz vezet. A kellő idejű rágás közben elegendő mennyiségű nyál termelődik – ez segíti az emésztési folyamatokat. Az emésztőrendszer a nyelv ízlelőbimbóin és a vegetatív idegrendszeren keresztül pedig elő tudja állítani az adott falathoz tartozó emésztőnedvet. Így marad némi reményünk a tökéletes emésztéshez.
  • Fogyasszunk kellő mennyiségű (2-2,5 liter), jó minőségű (1000 mg/l alatti összásványanyag tartalmú ásványvizet A víz egyik élettani szerepe az, hogy oldószerként működik.
  • Tartsuk meg a testmozgásban is az arany középutat! A túlzásba vitt testedzés és az ezekhez használt izomnövelő szerek savasítják a szervezetet.
  • Kérjük szakember (orvos, természetgyógyász) segítségét annak megítélésére, hogy szervezetünkben az ásványanyagok valóban hasznosulnak-e? Dr. Wilhelm Heinrich Schüssler már az 1900-as évek elejénfelfigyelt arra, hogy ha a szervezetben meg is van a kellő mennyiségű ásványanyag, annak területi (sejtszintű) eloszlása és hasznosulása nem biztos, hogy megfelelő, és így a szervezet fiziológiás (normális) működése sem biztosított.

FONTOS: A babára vágyó  férfiaknak is érdemes odafigyelniük saját étkezésükre, ugyanis a túlzott húsfogyasztás savasító hatású - ez gátolja a spermiumok termelődését és rövidíti az életképességüket.   

Középpontban a bélrendszer: teendők lúgosítás előtt 
A helytelenül megválasztott étrend mindenképpen savasítja a szervezetet. Mi lehet a megoldás? Lúgosítás – jön a válasz, ám ehhez előbb gatyába kell rázzuk a bélrendszerünket! Amíg nem vagyunk biztosak abban, hogy beleink valóban maximális teljesítményt nyújtanak, addig a lúgosításra tett kísérleteink csak részeredményeket produkálnak. Minden terápiát a bélbaktériumok betelepítésével (probiotikumok) és azok táplálásával (összetett szénhidrátokat tartalmazó élelmiszerek: édes tejsavó, hüvelyes zöldségek stb.) kell kezdeni. Ha ezen túl vagyunk, jöhet a kúra! A savasodás mögött általában az az általános jelenség áll, hogy többségében könnyen felszívódó szénhidrátokat és nehezen emészthető fehérjéket fogyasztunk. Ha tehát vissza akarjuk állítani az egyensúlyi állapotot, első feladataink közé tartozik, hogy mindezt megfordítsuk: inkább nehezen emészthető szénhidrátokat, valamint könnyen felszívódó fehérjéket fogyasszunk. Az egyensúlyt nemcsak elérni nehéz, de megtartani is - ehhez pedig megint csak: jól működő bélrendszerre van szükségünk. Az önmagához képest alul működő emésztőrendszer ugyanis mindig emésztetlenül továbbítja a bevitt táplálékot, amely a bélrendszer vége felé haladva erjedni, rothadni fog, ez pedig újra és újra savasodáshoz vezet. A savas környezet szinte teljesen megszünteti a bélbaktériumok életfeltételeit, márpedig ezek nélkül nem szívódik fel tökéletesen a tápanyag. Ennek következtében pedig kevés oxigén jut a sejtekhez, erről korábban már volt szó. És a kör bezárul: jól működő bélrendszer nélkül nem érünk el eredményt!

Lúgosításra fel! 
Az tehát már egyértelmű, hogy szervezetünk csak megfelelő sav-bázis egyensúllyal működik jól, a lúgosítás szükséglete pedig már közismert tény. Kiemelt jelentősége van mindennek, ha babát tervezünk! A lúgosítással, vagyis megfelelő étrend kialakításával és persze az előbb említett szabályok betartásával már a teherbeesés előtt felkészíthetjük szervezetünket az egészséges babavárásra, a magzat biztonságos elszállásolására és arra, hogy egészségesen hozzuk őt világra. Álljon itt néhány jó tanács a lúgosító kúrához, amely ideális esetben - bármely egészségmegőrző kúrához hasonlóan -  általában negyven napig tart. (Ez a titokzatos negyvenes szám ősidők óta alapja a böjtöknek).

  • Korlátozott gyümölcsfogyasztás! A gyümölcsökben lévő cukor erjed, így hiába bázikus maga a gyümölcs, a szervezetben ennek ellenére savasodást idéz elő. Amit mégis fogyaszthatunk a lúgosítás alatt, az az ananász (nem konzerv), a narancs, a citrom, a lime és a grapefruit. A citrusok jelentősen segítik az emésztést, így például egy nagy vasárnapi ebéd után egy gerezd citrus elfogyasztása képes elmulasztani a kellemetlen teltségérzetet a gyomorban. Egy pár csepp citrom az ásványvízbe csöppentve már önmagában előnyös lépés a lúgosítás felé.
  • Nyers zöldségeket a tányérra! Próbáljunk minél több nyers zöldséget (apróra reszelt zöldségekből álló saláták) fogyasztani egy pár csepp olíva olajjal és citrommal meghintve (nyers zöldséghez ne adjunk sót!). Rendkívül jó lúgosítók a káposztafélék, a fejessaláta és az endívia saláta. Bázisképző zöldségek még a hagymafélék, a snidling, a zöldbab, az uborka, a sóska, a spenót, a paradicsom, a padlizsán és a tökfélék. A zeller, a karfiol, a burgonya, a retek, a búzacsíra, a tönkölybúza és az ebből készült élelmiszerek szintén jó lúgosítók. Nagy biztonsággal ehetünk még céklát, répát, karalábét, tormát, lencsét, fehér babot, szójababot és egyéb szójakészítményeket. Mindezekből készíthetünk leveseket, főzelékeket, zöldségleveket, salátatálakat, szendvicskrémeket, tepsiben sült, vagy akár grillezett tálakat.
  • Kenyeret csak módjával! A fehérlisztből készült készítményeket elfelejthetjük erre az időszakra. Napi 1-2 szelet (lehetőleg élesztőmentes) tönkölybúzakenyeret azonban elfogyaszthatunk. Tönkölybúza pehelyből, vagy zabpehelyből nagyszerű kásákat készíthetünk, és zabkorpát is fogyaszthatunk joghurthoz, salátához adagolva.
  • Barátkozzuk a gyógyerejű fűfélékkel! A búzafű és az árpafű magas klorofilltartalmuk miatt igen egészségesek. Ezeknek általában a préselt levét vásárolhatjuk meg és italként fogyaszthatjuk.
  • Tiltólistán a hús! Egyik húsféle sem bázisképző, vagyis sem a szárnyas, sem a sertés, sem a marha vagy a birkahús nem alkalmas a lúgosító étrendben még mellékszereplésre sem. Ha mindenképpen szeretnénk húsra emlékeztető állati fehérjét fogyasztani, mértékkel ehetünk édesvízi halakat.
  • Édesség kizárva! Csokoládé és egyéb nassolni való helyett a legkevésbé ártalmas hatást akkor érjük el, ha hozzáadott cukor nélküli aszalt gyümölcsöt, vagy joghurtot fogyasztunk, cukor helyett pedig mézet. Ezek is csak ritkán kerüljenek a tányérra, mert a szervezetben mindenfajta cukor erjedésnek indul, és csődbe mehet lúgosító tervünk.

 

KERETES: Italok a kúra alatt
A szénsavmentes víz mindenek felett a legegészségesebb ital, emellett ihatunk 100%-os citrusleveket (narancs, grapefruit). Feketekávé helyett gabonakávét kortyolgassunk! Talán meglepő, de a mértékletes alkoholfogyasztás megengedett, igaz, csak a száraz bor jöhet szóba. A sör, a magas alkoholtartalmú italok és a különböző „rövidek” viszont mind savképzők, tehát tiltólistán vannak!

Lúgosítás más állapotban  
A babavárás ideje alatt nem ajánlott belevetni magunkat a negyven napos, kizárólagos lúgosító kúrába, mert az veszélyeztetné a magzatot. Az embrió beágyazódását követően szinte mindenféle táplálékra szükség van a magzat egészséges fejlődéséhez, ideértve az állati fehérjéket és a sok vitamint tartalmazó friss gyümölcsöket is. Lúgosítani lehet, de mérsékelten! Vagyis az étrendünknek körülbelül 50-60 százalékát tegye csak ki a lúgosító étrend, a maradék 40-50 százalék pedig szinte kötelező jelleggel magas vitamin- és ásványi anyag tartalmú élelmiszerekből álljon. A terhesség alatt már a magzatot is tápláljuk, így a bázikus ételek mellett rengeteg állati fehérjét (húst, halat, tejet, tejterméket) is szükséges fogyasztani a baba érdekében.

TÁBLÁZAT: Kínai szervóra


Szerv

Az energiamaximum ideje

máj

1-3

tüdő

3-5

vastagbél

5-7

gyomor

7-9

lép-hasnyálmirigy

9-11

szív

11-13

vékonybél

13-15

hólyag

15-17

vese

17-19

szívburok

19-21

hármas melegítő

21-23

epehólyag

23-1

 

 

 

 

 

 

pH 9,3Füredi ION

Copyright © furediion.hu  




Kosár  

A kosár üres

Szállítás 0 Ft‎
Összesen 0 Ft‎

Kosár Fizetés